Országkép és ami mögötte van…

„A vidéki társadalmakkal foglalkozó nyugat-európai szociológusok már évtizedekkel ezelőtt felhívták a figyelmet arra az ördögi-körre, amely egy-egy helyi társadalom dráguló és romló szolgáltatását, ennek nyomán a fiatalok és vállalkozók eltávozását, s a vele járó elöregedést és népességcsökkenést jelenti, amely tovább rontja (és drágítja) a szolgáltatásokat – s mindez a negatív spirál végén a település agóniáját prognosztizálja. Persze a települések életében is létezik egy természetes folyamat, települések szűnnek meg és élednek újjá, azonban ma Magyarországon a települések közel egyharmada 500 főnél kisebb lakosú, s ez önmagában is jelzi a veszélyeztetettség méreteit. De nem feledkezhetünk meg arról, hogy a hanyatlóban lévő települések mellett számos sikeres aprófalu is létezik, tehát nem sorsszerű a kisebbek pusztulása. Ezek sikereiket nem feltétlenül külső (állami) támogatásoknak vagy a mindenáron való megmentő akaratnak, hanem azoknak a helyi (vagy kívülről jött) erőknek köszönhetik, amelyek képesek megszervezni és együttes cselekvésre bírni a helység társadalmát. Ezek közt lehetnek aktív, feltörekvő vállalkozók, rátermett polgármesterek, jövőjükben bízó gazdák, értelmiségiek, pedagógusok, akikben van vállalkozó szellem, s ez megfelelő szaktudással, kockázatvállalással, tenni akarással párosul. A differenciált vidéki társadalom fejlesztése problémára-szabott megoldásokat követel – reális szemléletet, együttműködést az érintettekkel és ennek tükrében, a helyi körülményeket előre vinni képes támogatási formákat.”

A Falufejlesztési Társaság és a Magyar Építőművészek Szövetsége közös programsorozata, a Csütörtöki iskola X. évada (2010. ősz) keretében.